Fül

Annak ellenére, hogy a fejformák fajtáról fajtára változnak, a hallószervek belső szerkezete minden kutyánál azonos. A szaglás után a kutya legfejlettebb érzékelése a hallása. A hallás más érzékelésekhez viszonyítva különféle élességben fejlődött ki a különböző fajták egyedeinél, s gyengül az előrehaladó korral, akárcsak a látás. A tevékeny eb viselkedése mindig azt tanúsítja, hogy akusztikailag is érzékeli a környezetét. A kutyák közötti társas kapcsolatok mindenekelőtt hangok kibocsátásán alapulnak, s életük számos mozzanata is, így vagy úgy, ugyancsak függenek a hallástól.

A kutya nagy pontossággal lokalizálja azt az irányt, ahonnan a hang származik. A hangforrás felé fordítja a fejét, mégpedig úgy, hogy a hang azonos erővel érje mindkét fülét, pillantását pedig arra felé szegezi, amerről a hang érkezik. Amennyiben nem sikerül megpillantania a hangot adó dolgot, és nem tudja legyőzni kíváncsiságát sem, ide-oda billenti fejét, s ily módon pontosan tájékozódik a hang eredetéről. A hangforrás meghatározásában a kutya magasan túlszárnyal minket, embereket. Ha az eb körül képzeletbeli kört rajzolunk, és azt beosztjuk 360 fokra, 5 foknyi pontossággal képes lokalizálni a hangot, vagyis ötször-tízszer pontosabban, mint mi.

Laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatták, hogy a kutya képes megkülönböztetni olyan hangforrásokat is, amelyek a kísérleti állatokhoz viszonyítva csupán egy foknyi távolságra vannak egymástól - azonban ez a csodálatos helymeghatározó-képességszint csökken, ahogyan a hangfrekvencia emelkedik.