Fülformák

A szelektív tenyésztés során a kutyafajtáknál sokféle fülformát alakítottak ki. A kutya eredeti fülformája az ősökére, a farkasokéra hasonlító: függőleges, felálló, hogy a környezet minden zörejét érzékelje. A farkas fülében 17 különböző izom található, amelyek lehetővé teszik a fülkagyló független mozgását.

A mai kutyák fülformája éppen olyan változatos, mint maguk a fajták. Az olyan fajták füle, mint a német juhászkutya, éppen olyan állású, mint a farkasoké, ami nagyfokú éberséget eredményez. A vérebek, és a spánielek ugyanakkor nehéz, lelógó füleik miatt nem büszkélkedhetnek igazán jó hallással. Nagy és felálló, a denevérekhez hasonló fülei vannak a francia bulldogoknak és a boston terriereknek. A papilonnak (pillangó) a fülei, ahogy a neve is mutatja első ránézésre lepkeszárnyakra emlékeztetnek. A drótszőrű foxterriernek vagy a jack russell terriernek felálló és a végén előrebicsakló, V alakú fülei vannak. A lelógó fülek kétoldalt a kutya fejéhez simulnak, ilyen fülei vannak például az angol vérebeknek, a basset houndoknak és az angol cocker spánieleknek. Az úgynevezett rózsafülek hátrafelé megtörnek, láthatóvá téve a fülkagyló belső részét. Ez a fülforma jellemző az angol bulldogra és a legtöbb agárra.