Kutya származása

Több különböző elmélet is létezik a kutya kialakulását illetően, hiszen mind a farkas, mind a róka és a sakál szerepelt a feltételezett ősök között. A házi eb, a farkas és a sakál egyaránt a kutyafélék családjába (Canidae) tartozik. A közös származás és az egymás közötti sikeres szaporíthatóság arra enged következtetni, hogy a kutya a farkas és a sakál keresztezéséből származik. A tudósok azonban ma úgy tartják, hogy a legvalószínűbb őse az Indiában és a Közép-Keleten ma is élő szürke farkas (Canis lupus pallipes).

A farkasok szarvas méretű állatokat cserkésznek be, üldöznek és ejtenek el. Falkában vadásznak és erős társas kapcsolatokkal átszőtt, családi közösségben élnek. Ezeket a kapcsolatokat erősíti a falkán belüli hierarchia, valamint az a képesség, hogy megértsék és használják a testbeszéd kifinomult nyelvét. Tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, és számos viselkedési formájukat – például a felesleges élelem elásását, az erős szagú dolgokban való hentergést és a vadászatot – kutyáink is örökölték.

Amikor az emberek kialakították az első településeiket, a megjelenő szemétdombok új élelemforrást jelentettek. Úgy tartják, hogy a mai kutyák ősei kihasználták a lehetőséget, és fokozatosan „falusi kutyákká” váltak. Ezzel együtt gyengébb lett az álkapcsuk, gyengült a reakciókészségük és a ragadozó ösztönük.